Egy világ, amely nyelveket veszít

Mit jelent, hogy „majdnem kihal egy nyelv”?

Ez talán a legutolsó figyelmeztetés, a „kihalás veszélye fenyegeti” szóösszetétel utáni. Amikor egy nyelv a kihalás szélére kerül, az azt jelenti, hogy már csak nagyon kevesen beszélik – gyakran egyetlen közösség, vagy csak néhány idős ember. Ezt még leírni is szomorú, de van rosszabb.

Amikor egy nyelv majdnem kihalt az azt is jelenti, hogy a kevés beszélő sem feltétlen ezt a nyelvet használja a mindennapokban. Sőt, nem használják a nyelvet az oktatásban, a hivatalos ügyekben, gyakran még a családi beszélgetésekben sem.

Ilyenkorra a nyelv elveszíti funkcióit, és a következő generációk számára idegenné válik. Egy kihaló nyelv halála viszont nem kizárólag a szavak eltűnését jelenti, hanem egy egész világkép és gondolkodásmód elvesztését is..

Mi a baj, ha kihal egy nyelv?

Jogos kérdés, mert látszólag semmi. Azok, akik ismerik sem használják, más nyelven beszélnek, ami azt feltételezheti, hogy a nyelv felesleges.

De ez nem ilyen egyszerű. Egy nyelv kihalása a kulturális örökség megsemmisülésével egyenértékű. A nyelvek hordozzák az emberek történelmét, hagyományait, mítoszait, és azokat az egyedi gondolkodásmódokat, amelyek a világ megértésének más-más módját kínálják.

Például számos ősi nyelv rendkívül különleges szavakat használ a természet leírására, olyanokat, amelyek fontos szerepet játszhatnak az ökológiai ismeretek és fenntarthatósági megoldások megőrzésében. Ha egy nyelv kihal, nemcsak a múltat veszítjük el, hanem olyan tudást is, amelyből a jövő profitálhatna.

Miért van egyes országokban ennyi nyelv a kihalás szélén?

Indonéziában 425, Pápua Új Guineában 312, Ausztráliában 190, míg az Oroszországi Föderációban 62 olyan nyelv van amelyiket a kihalás fenyeget. De miért van ilyen sok?

Indonéziában, Pápua Új-Guineában és más, sokszínű kultúrájú országokban a válasz a nyelvi diverzitásban rejlik. Ezek az országok történelmileg elszigetelt közösségek sokaságából állnak, amelyek mindegyike saját nyelvét használta. (Indonézia és Pápua is egy egy szigetvilág Indonéziát például majdnem 18 000 sziget alkotja). Azonban a globalizáció, a városiasodás és az egyre erősödő hivatalos nyelvek (például az angol vagy az indonéz) térnyerése kiszorítja a kisebb nyelveket.

Sok esetben a fiatalabb generációk már nem tanulják meg őseik nyelvét, mert az nem nyújt számukra gazdasági vagy társadalmi előnyt. Az eredmény: egy hihetetlenül gazdag nyelvi térkép gyors összeomlása.

Mit tanulhatunk ebből?

A nyelvek kihalása emlékeztet minket arra, hogy a világunk törékenyebb, mint gondolnánk. A megoldás nem csupán a nyelvek dokumentálása, hanem olyan környezet megteremtése, amelyben a kisebb nyelvek újra élni és virágozni tudnak. Mert minden nyelv egy történet – és ezek a történetek mindannyian gazdagabbá tesznek minket.