Egynyelvű, kétnyelvű, háromnyelvű gyerekek

De jó nekik!

Igen, ők azok, akiket mindig is mérhetetlenül irigyeltünk, mert ők már gyerekként is több nyelvet beszéltek, mi meg még az érettségin is vért izzadtunk, hogy valami görbülő jegyet szerezzünk felnőtté válásunk nagy vizsgájának alkalmával. Míg mi a középsuliban kukán néztük a nyelvtanárt, aki a táblánál halandzsázott és azért rimánkodtunk, hogy nehogy tőlünk várjon éppen valami választ a - hangsúlyból ítélve – feltett kérdésre, addig a kétnyelvűek vígan bambit szopogattak a büfében, hiszen nekik felmentésük volt angolból/németből.

Arról persze nem tudtunk, hogy gyerekként ezek az osztálytársaink jóval később tanultak meg beszélni, mint mi – valószínűleg nem is nagyon érdekelt volna minket, hiszen csak a sok lyukasóra lebegett a szemünk előtt, ami nekik megadatott, nekünk viszont nem. Az sem tűnt fel, hogy ők kisebb szókinccsel rendelkeznek, mint mi, hiszen mindenhez kétszer annyi szót kellett megjegyezniük, és hogy emiatt magyar irodalomból sem boldogultak olyan könnyen, mint például én, aki oldalakat tudott írni egyetlen Ady versszakról.

Nem tudom, mi lett a kétnyelvű évfolyamtársaimmal. Vajon jobban boldogulnak, mint tanult nyelves társaik? Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem...

Egy nyelv, két nyelv, három nyelv

Mostanra valamelyest személyes tapasztalatokkal is rendelkezem már a témáról, ugyanis férjhez mentem, s habár a férjemmel – többnyire – egy nyelvet beszélünk, a sógorom – aki meglehetősen jól beszél angolul - Finnországba költözött a feleségével.

Sógorom a munkahelyén angolul beszélt, sógornőm pedig a beilleszkedés miatt megtanulta a finn nyelvet, otthon viszont természetesen magyarul beszéltek. Éltek boldogan és meg is születtek sorban a gyerekek, akiknél a következő helyzet alakult ki.

Apuka csak és kizárólag angolul beszél hozzájuk, anyuka magyarul, közösségben viszont mindenki finnül szólal meg. Mivel a születésük óta ezt tapasztalják a gyerkőcök, így mindhárom nyelven remekül elcsevegnek – persze a maguk szintjén, hiszen még elég kicsik. Egy skype-os családi este tehát úgy néz ki, hogy apa beszél a gyerekekkel angolul, akik angolul válaszolnak is neki, majd apa beszél velünk magyarul, utána gyerekek beszélnek velünk magyarul.

A finn tudást persze ilyenkor nem tudjuk ellenőrizni, de a magyar és angol nyelvtudás után minden kételkedés nélkül elhiszem, hogy az óvodában bármiféle nehézség nélkül megérteti magát az unokaöcsém finn társaival vagy az óvó nénivel finnül. És ami kifejezetten érdekes, hogy a gyerekeke pontosan tudják, hogy kivel milyen nyelven kell beszélni. Még sosem fordult elő, hogy hozzánk például finnül szóltak volna. Bár apával azért néha próbálkoznak magyarul... elvégre csak gyerekek ;-)

Nem mindenki van (vagy volt) abban a szerencsés helyzetben, hogy gyermekkorától kezdve egy vagy akár többn nyelvet is tanulhatott az anyanyelve mellett. Viszont ezt a hátrányt felnőtt korban is le lehet dolgozni, hiszen a nyelvtanuláshoz soha nincs késő.

Ha bővíteni szeretné nyelvi ismereteit, ha szeretné versenyképességét növelni (a sógorom pl. ennek is köszönheti a remek finnországi állását), kattintson a következő linkre és nézze meg nyelvoktatási ajánlatunkat (http://fnt-nyelvstudio.hu/vallalati-nyelvoktatas/).